Budapest XIII. Kerületi                         
        Herman Ottó Általános Iskola


Erdei iskola történetünk

Az erdei iskola, mint a természeti környezetben való tanulás, több mint harminc évre nyúlik vissza a Herman Ottó Általános iskola történetében. Mondhatni "úttörők" voltunk ennek bevezetésében, melyre büszkék lehetünk, hiszen ma már országosan elterjedt tanulásszervezési formává vált.

Egy Belvárosi iskola mintáját követtük, akik a fővárosban/országban először próbálták ki a" szabadég iskolát" Lehoczky János neves környezeti nevelővel. Kerületünkben elsők voltunk, akik tanmenetbe iktatva, tervezetten vezettük be ezt a tanulásszervezési formát szorgalmi időben. Célunk az volt, hogy a diákok a városi környezetből kilépve, természeti környezetben jussanak közvetlen tapasztalathoz, ismerjék meg a természetélő és élettelen tényezőit, törvényeit, elősegítve ezzel a természetvédelem készségének kialakítását, fejlesztését. Mindezt élményt nyújtó programok keretében.

Első alkalommal 1987-ben vittünk hatodikos tanulókat a Bükk hegységben felfedezett csodálatos helyre Rejtekre. Az erdő közepén elhelyezkedő szálláshelyünk környezete, mint egy élő tankönyv mutatta be a tanultakat, a mészkőhegységet, az erdő élővilágát és adott lehetőséget mérésekre, kísérletekre, ihletet rajzolásra, kézműveskedésre és természetesen mozgásra, sportolásra. A programokat tanáraink állították össze.  A napközbeni tanuláson kívül, a változatos napirend sokféle nevelési célkitűzésünket segítette, a reggeli tornától kezdve, a rendrakáson, étkezésekkel összefüggő teendőkön át az esti tábortűz meghitt hangulatáig, formálódott az osztályközösség és alakult környezeti tudatosságuk.

Az itt töltött napok programjára épült feladatokat tartalmazó Munkafüzet, melyet minden tanuló kapott, segítette az élmények rögzítését. (Treiber Zsuzsa: „Gyertek velem erdei iskolába!”)

Akkoriban nem minden évben és minden osztály ment erdei iskolába, hanem csak a hatodik osztályosok mivel a tantervi tananyagok elsajátítását ennek az évfolyamnak segítette leginkább a természeti környezetben való tanulás. A végzős tanulók mindegyike legalább egyszer eljutott Rejtekre, de olyanok is voltak, akik a tanév végén jutalmazásként - kiemelkedő munkájuk elismeréséül - másodszor is eljutottak ide. Tíz éven át rendszeresen, ősszel és tavasszal erre a helyre vittük erdei iskolába a tanulóinkat.

 Az öt napos erdei iskolában a kísérő tanárok az osztályfőnökök voltak, valamint minden alkalommal részt vett egy biológia-földrajz szakos, egy magyar-történelem szakos tanár és egy testnevelő, aki a szabadidős, a sport túrák szervezését látta el. Ily módon „állandó tagok” voltak éveken Dabi Andrásné, Hofbauer József ,Tóth Mihályné –sajnos már elhunyt – és Treiber Pálné . A jelenleg is itt tanító tanárok  közül: Baranyi Zsuzsa, Bognár Gáborné, Gilicze Margit, Kámvás András, Tóth Erzsébet voltak osztályukkal  Rejteken,   de a helyszínt megismerte az egész Tantestület, tanulmányi kirándulás során.

Az erdei iskolai programok során lépten-nyomon találkoztunk Herman Ottó emlékeivel, mondhatni, nyomdokain haladtunk, hiszen Névadónk ezt a vidéket nevezte választott szülő hazájának, itt töltötte gyermek és ifjúkorát, felnőtt, idős korában ide járt vissza pihenni a Lillafüredre a Pele-házába  és végső nyughelye is itt, az Alsóhámori temetőben van. Miskolcon jártunk a Herman Ottó. Múzeumokban, nevéhez fűződő barlangokról is tudomást szereztünk, nem véletlenül, hiszen ősemberi kutatással is foglalkozott. Utca nevek, emléktáblák, iskolák elnevezése kísérték útjainkat. Élete, munkássága egyre ismertebbé vált a gyerekek előtt, megtudták, hogy a madarak, halak, pókok ismerője, kutatója volt, foglalkozott a magyar emberek ősi foglalkozásával, halászattal, pásztorkodással, nyelvezetükkel. Korának igazi polihisztora, sokféle tudomány megalapozója, művelője volt. A politikai életbe is bekapcsolódott, ismerte és barátja volt Kossuth Lajosnak.

Amikor felvetődött, hogy iskolánknak legyen neve és ne 2-es számú általános iskola legyünk, pályázatot hirdettünk az iskola tanulói számára, hogy tegyenek javaslatot, mi legyen a nevünk? Választásuk – nem meglepő – a Herman Ottó névre esett, mivel a névadó életét, munkásságát már sokan jól ismerték és emlékeit a már hagyománnyá vált módon gondozhattuk.

1994. március 1-én ünnepélyes keretek között kihirdetésre hogy a nevünk Herman Ottó Általános Iskola!

Az erdei iskola szervezése ma is kedvelt és hatékony élménypedagógiai módszer. Az iskolák oktatási-nevelési dokumentumaikban, tantervileg tervezhetik, tanmeneteikben beilleszthetik ezt a tanulási formát.

Szervezési formája sokat változott az utóbbi években, iskolánkban is. Ma már bármely évfolyam, bárhová mehet, a pedagógusok választhatnak a Szolgáltatók kínálataiból. Ami a lényeg azonban, hogy a választott helyszín és program illeszkedjen az adott tanulócsoport tervezett oktatási, nevelési céljaihoz.

 Az erdei iskolában töltött idő nemcsak a természeti környezetben zajló élményt nyújtó tanulás miatt, hanem az osztályközösség formálása és az egyes tanulók jobb megismerése szempontjából is nagy jelentőségű. Ezért is fontos, hogy minden tanuló részt vehessen benne. A szükséges anyagi feltételek biztosítását, a rászorultaknak segítheti pl. az iskolai Alapítvány, vagy ha van lehetőség pályázati támogatásra, annak felhasználása.

Meggondolandó és javasolt iskolánkban újraéleszteni a kezdeti hagyományokat, miszerint az iskola névadója emlékének ápolása céljából a Bükk hegységben keresni helyszínt. Jó lenne, ha a nyolc év alatt egy alkalommal a kiválasztott évfolyam Herman Ottó nyomdokain járna.

 

                                                                                               Treiber Pálné

 

Kapcsolat

OM:203287

1137 Budapest, Radnóti Miklós u. 35
Telefon:   1-329-4864
      30-176-6623
      30-176-6624
ujlipot.herman@gmail.com

         

Menü


Keresés